Az Úszás az egyik legjobb mozgásforma, hiszen a legtöbb izomcsoportot átmozgatja. Kicsi a sérülés és a túlterhelés veszélye. Egészségügyi célból gerinc- és mozgásszervi bántalmakban szenvedőknek, baleseti illetve keringési rehabilitációban részesülő pácienseknek szokták javasolni.
Az úszás jótékony hatásai:
- Javítja a mentális egészségünket és a hangulatunkat
- Ideális szinten tartja a vérnyomásunkat
- Segít fenntartani a megfelelő glükózszintet
- Kíméli az ízületeinket
- Javítja a helyes testtartást és az egyensúlyérzéket
- Serkenti az anyagcserét
- Növeli a tüdőkapacitást
- Csökkenti a szívbetegség kockázatát
- Szinte minden izmot átmozgat
- Fokozza a szellemi teljesítményt
- Csökkenti a stresszt
- Növeli az önbizalmunkat és az önfegyelmünket
- Endorfint szabadít fel, ezáltal boldogabbak leszünk
Úszóiskolánkban elsőként a gyors- és a hátúszást sajátítják el tanítványaink. Ezt követően ismertetjük meg velük a mellúszást, illetve a haladó csoportban már a pillangó úszást is elsajátítják a gyermekek.
Az úszásnemek kiinduló helyzete a siklás. Ilyenkor a kezek a fej mellett szorosan magas tartásban vannak, az egyik tenyér a másik kézfejen helyezkedik el (a kezek egymáson). A törzs egyenes, a lábak összezárva egymás mellett, innen indul el a mozgás.
Gyorsúszás technikája
A gyorsúszás egy keresztezett, ciklikus mozgás. A leggyorsabb az úszásnemek közül. A helyes technikához meg kell találni a kedvező és áramvonalas testhelyzetet a vízben. Ehhez három feltételnek kell teljesülni.
- Az első a helyes fejtartás.
- Második az egyenes törzs és csípő tartás.
- A harmadik feltétel a kis kiterjedésű lábmunka.
A gyorsúszás alatt a fej a vízben van, levegőt pedig oldalra veszünk. A kartempó hasonlít a malomkörzésre. A karmunka az aktív víz alatti és a passzív víz feletti szakaszból áll. A víz alatt összezárt ujjakkal elkezdjük húzni a vizet, hajlik a könyök és a víz tolásával fejeződik be a kartempó a törzs mellett. A könyök húzásával szabadítjuk ki a kart a vízből és hajlított könyökkel visszük előre. A váll vonalába előre kinyújtjuk a karunkat, így érkezik újból vízbe a kéz.
A gyorsúszás sajátossága, hogy testünk minden tempónál kissé oldalra fordul hossztengelye mentén. A lábtempó kis kiterjedésű, krallozó (váltakozó irányú) mozgás. Szabályosan három kartempóként veszünk levegőt és egy kartempó alatt hat lábtempót csinálunk, de ez az úszás távjától is függ. Vannak lassabb lábtempók is, amelyeket a hosszú távnál használnak.
Hátúszás technikája
A gyorsúszáshoz hasonlóan keresztezett ciklikus mozgás, amit a hátunkon fekve végzünk. A lábtempó felfelé irányuló rugómozdulat, nagyobb kiterjedésű, mint a gyorsúszásnál, nem törheti meg a víz felszínét, a víz alatt kell maradnia.
A kartempót két fázisra osztjuk. A víz alatti és a víz feletti szakaszra. Víz felett egyenes nyújtott karral visszük a váll vonalába a karunkat. A vízbe érkezésnél a tenyerünk kifelé fordulva kisujjal érkezik a vízbe, onnan indul el a húzás a víz alatt. A kar a vízbeérkezés után könyökben behajlik a húzásnál. A mozdulat a láb mellett végződik. A törzs a kartempók után hosszúsági tengelye mentén folyamatosan elfordul, a fej mozdulatlanul marad. A háton úszás a legalkalmasabb gerinc sérülés vagy műtét utáni rehabilitációra.
Mellúszás technikája
Sokak számára meglepő lehet, de a szabályos mellúszás a legnehezebb és legösszetettebb úszásnem. A kar- és a lábmunka párhuzamos mozdulat, a gyors- és a hátúszással ellentétben. Hason fekvő helyzetben végezzük.
A mellúszás lábmunkája több szakaszra bontható. Egy passzív lábfelhúzásból, és egy aktív rúgómozdulatból áll. A lábfelhúzás után a térdek elkezdenek egymástól távolodni, ekkor kezdődik a rugómozdulat kifelé fordított lábfejjel. A végén összezárt lábbal pipáló lábfejjel zárjuk a lábtempót, amit rövid siklás követ.
A karmunka kifelé irányuló húzómozdulattal kezdődik, amit félkörívben húzunk. A kar beforgatása után a kézfej, az alkar és a könyök közeledik egymáshoz, majd megkezdődik az előre mozgás. A szabályok szerint a karokat a mellkastól a víz felszíne alatt vagy fölött együtt kell előre tolni, a könyök nem emelkedhet ki a vízből. A kartempónál a kezek nem vihetők a csípővonal mögé. A kartempó és a lábtempó átfedi egymást. Levegőt minden kartempónál előre nézve veszünk.
Pillangóúszás technikája
A pillangóúszásnál a test helyzete hullámszerűen változik. Mindig hason fekvő helyzetben kell lenni miközben a vállak a vízfelszínnel párhuzamosan helyezkednek el.
A lábtempónál mindkét láb egyszerre mozog, amely egy ostorcsapás szerű mozdulat.
A lábmunkához hasonlóan a karok is egyszerre mozognak. A karmunka itt is két szakaszból áll. A víz alatti és víz feletti szakaszból. A víz alatt a húzásnál a könyök behajlított, a tenyereket a mellkas alatt húzzuk. A tolás a víz alatt egészen addig tart, amíg a karok teljesen ki nem nyúlnak a lábunk mellett. Ezt a mozgást a szabadítás és a karok előre vitele követi. A váll emelése indítja a víz feletti szakaszt, miután a kar kikerül a vízből, párhuzamosan lendítjük előre. Ennél az úszásnemnél egy kartempóhoz két teljes lábtempót kell végrehajtani. A kar és a lábmunka összhangja nélkülözhetetlen a pillangóúszásnál.
